Sziasztok!
Eredetileg egy sokkal vidámabb második bejegyzéssel készültem (ami nem mellesleg
szépen lassan íródik azért), de az élet másképpen gondolta. Alig két napja, július 19-én meghalt Denis Ten, kazah származású műkorcsolyázó.
Már aznap megfogalmazódott bennem ez a bejegyzés, de egészen máig képtelen voltam leülni és megírni. Egyszerűen tornádóként kavarogtak a fejemben a gondolatok és az érzések, mindezt úgy, hogy nem ismertem a fiút, és bevallom, nem tartozott a kedvenc korcsolyázóim közé. Mégis megrendített a halála. Nem feltétlen az, hogy meghalt, hiszen a halál természetes dolog, de nem huszonöt évesen, és nem úgy, ahogy ezt a kazah fiút érte.
Denis Yuryevich Ten kazah származású műkorcsolyázó, aki 1993. június 13-án született Kazahsztán fővárosában, Almatiban. Először egy bevásárlóközpontban kezdett el korcsolyázni, majd miután Oroszországban megnyert egy kisebb versenyt 2003-ban, a főbíró meghívta egy másik versenyre, ahol találkozott Elena Buianovával, aki meghívta a csapatába, hogy készüljön vele. Denis a 2006-2007-es szezonban vett részt először junior versenyeken, ám az első komolyabb meglepetését 2013-ban okozta, mikor Patrick Chan mögött második lett a világbajnokságon. 2014-ben ismét meglepte a világot, mikor az olimpián a rövid program után a kilencedik helyről jött fel a harmadikra (bár én ekkor mérges voltam rá, mert nem őt szerettem volna ott látni), majd egy évvel később harmadik helyen végzett a világbajnokságon. Az ezt követő szezonokban kisebb-nagyobb sérülések akadályozták a jobb eredmények elérésében, de azért egyszer-egyszer így is megcsillant a tehetsége, például 2017-ben, mikor megnyerte a Téli Univerziádét. Bár a bokasérülése miatt az idei olimpián „csak” 27. lett, tudatosan készült a következő szezonra és a sérülésekből való visszatérésre, amire már nem lesz lehetősége. Igyekezett tenni azért, hogy Kazahsztánban népszerűsítse a korcsolya sportot. 2013-tól évente megrendezésre került a Denis Ten and Friends névre hallgató show, illetve 2014-től együtt működött a Yuna Kim nevével fémjelzett All That Sport egyesülettel. Sportban elért sikerei mellett híres DJ is volt hazájában.
Mint láthatjuk, egy szorgalmas, céltudatos ember volt, aki igyekezett tennie a hazájáért és a műkorcsolya ottani helyzetéért. Bár emberként nem ismertem, de az általam követett korcsolyázók Instagram bejegyzései alapján egy remek ember és barát lehetett. Eunsoo Lim, koreai műkorcsolyázó posztját még meg is könnyeztem, ahol részleteket osztott meg velünk a privát beszélgetésükből. Nem kell nagy dolgokra gondolni, nem volt ott más, csak szurkolás, és öröm a másik sikere miatt.
De akkor miért? Mi történt? Miért kellett így történnie a dolgoknak?
A 25 éves műkorcsolyázó épp az autójához igyekezett a kazah fővárosban, Almatiban, amikor észrevette, hogy két tolvaj megpróbálja meglovasítani kocsijának visszapillantó tükrét. A két férfi nem menekült el, hanem rátámadt az őket felelősségre vonó Tenre, és egyikük egy késsel combon szúrta. A sportolót hamar kórházba szállították, három litert vért vesztett, és a sebe olyan mély volt, hogy nem tudták megmenteni az életét. (Forrás.)
Ezen a kérdésen gondolkozom már napok óta, ezért volt olyan nehéz megírni ezt a bejegyzést. Hiszen az egész nem volt több, mint egy baleset, gondatlan emberölés, ha úgy tetszik. Denis Ten rossz időben volt rossz helyen. És tudjátok mit? Ez teszi annyira tragikussá ezt az egészet. Ezt, hogy egy alig huszonöt éves, egészséges, tervekkel teli férfi meghalt. Az, hogy az egész nem volt több, mint szerencsétlen véletlenek egybeesése. Hiszen mi lett volna, ha tíz perccel később megy az autójához? Már nincsenek rajta a tükrök, de a rablók sincsenek ott. Vagy mi lett volna, ha nem a combartériát találják el a rablók? Feltehetően ugyanúgy kórházba került volna, de még életben lenne (ugyanis a vesztett vér mennyisége alapján ez artériás vérzés volt, bárhol máshol találják el, túléli), mert ha ezek a nyomorultak a combját támadták, feltehetően nem megölni akarták, csak menteni a saját bőrüket. Persze, ezek csak feltételezések, amiktől nem lesz sem könnyebb, sem pedig meg nem történt a dolog, és bárhonnan nézzük, ez gyilkosság volt. De… annyira szomorú ez így. Mert az egész megelőzhető lett volna, ha a véletlenek nem így esnek egybe.
Számomra ebben pedig az az ijesztő, hogy én nem hiszek a véletlenekben. Abban hiszek, hogy minden okkal történik. De akkor ennek mi volt az oka? Mi értelme volt egy huszonöt éves férfi halálának? Hiszen voltak tervei és álmai. De mégis, ennyire volt hivatott az életben? Három olimpiára, Kazahsztán első téli olimpiai érmére, pár világbajnoki éremre, és egy showra. Ennyi lett volna a feladata az életben? Ezt valahogy képtelen vagyok elhinni, még akkor is, ha az egész olyan távolinak tűnik, mintha nem lenne több, mint egy delíriumos álom.
Mégis, ez a valóság, ennyit ér egy emberi élet, egy pár ezer forintos visszapillantótükröt és jó néhány szerencsétlen véletlent.
Sajnálom, ha egy most egy kicsit érthetetlen lett, de nehéz volt összeszednem a gondolataim, még így is, hogy már két nap eltelt a történtek óta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése