Raktárvásár KMK módra - 2019. szeptember 29.

Sziasztok!


Most nem egy év telt el két bejegyzés között. Azt hiszem, hogy ezért már igazán érdemlek egy kis vállveregetést. No de, most olyan témáról/eseményről fogok írni, mely sok - főleg könyves - bloggernél felbukkant. És hát pont egy könyvtáros maradjon adós ezzel? Jöjjön a kis élménybeszámolóm a KMK raktárvásáráról.

Mindenekelőtt úgy néz ki, hogy ez az ősz a raktárvásároké, ugyanis a Libri után most a Könyvmolyképző Kiadó is erre szánta el magát. Jómagam sajnos a Libriére nem tudtam elmenni, mivel csak az utolsó nap szereztem róla tudomást, illetve kint volt valahol Óbudán a világ vége után nem sokkal. Így tehát, mikor három hete láttam Facebookon, hogy az egyik kedvenc kiadóm megrendezi a maga raktárvásárt, tudtam, hogy ott a helyem!

De vajon megérte-e elmenni?


A válaszom az, hogy igen, még ha nem is volt minden tökéletes. Magát az eseményt úgy hirdették a közösségi médiában, hogy hatalmas leárazások, akciók és kincsek lesznek fellelhetők. Ez így is volt, azonban nekem mégis vegyes érzelmeim vannak. Ez pedig szerintem - részben - annak is köszönhető, hogy én nem egyből szombat reggel, hanem másnap, vasárnap vetettem bele magam a könyvválogatásba.

Mint olyan ember, aki szeret mindenről tudni, szombaton, még lefekvés előtt kis kereséssel feltérképeztem, hogy azok, akik az első napon voltak, mit mondanak/írnak, milyen véleménnyel vannak az átéltekről. Illetve arra is kíváncsi voltam, hogy milyen könyveket tudtak beszerezni és legfőképpen mennyiért. Nos, a vélemények mindenképpen nagyon megoszlottak. A legtöbben elégedettek voltak, örültek a szerzeményeiknek, ám akadtak dolgok, melyek majdnem minden véleményben felbukkantak. Ilyen volt a nagy tömeg, a sorban állás és az, hogy az emberek állítólag már-már „verekedtek” és átgázoltak egymáson az akciós könyvekért. Ezt valahol furcsának találtam, mert rendben, hogy nagyon akciós és olcsó könyvek, de azért nem kell állat módjára viselkedni. Mindenesetre én már ennek a tolakodásnak és az egymáson való átgázolásnak a tudatában vártam a másnapot.

A barátnőmmel, aki elkísért, vasárnap fél tizenegy körül értünk a könyvesbolthoz. Itt a várakozásoknak megfelelően be kellett állunk a második emeleten egy sorba, mely a harmadikra vezető mozgólépcsőnél végződött. Ez nem tartott sokáig, maximum negyedórát vett igénybe, viszonylag gyorsan haladtunk. Sőt, várakozás közben még csokoládét és vizet is osztottak a szervezők, ha valaki kért. Ezt kifejezetten aranyos és pozitív kezdeményezésnek találtam. Arról nem beszélve, hogy az előttünk és a mögöttünk állók is nagyon rendesen és türelmesen várakoztak.

Mire feljutottunk, már nagyon izgatottak és kíváncsiak voltunk. Eleinte úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek a cukorka boltban. Sok-sok könyv, ellátva az akciót jelző matricákkal. Izgalommal tele kémleltem körbe, ám kis csalódottság volt bennem, mikor mindent szemügyre vettem. Tudni kell rólam, hogy nem veszek meg valamit csak azért, mert olcsó. Csak akkor, ha tetszik, vagy valóban érdekel. Így tehát csalódott voltam, mivel nem sokat, például a sérült könyvek közül egyet sem találtam, ami érdekelne, vagy ne olvastam volna. Itt rá kellett jönnöm, hogy az utóbbi években nagyon sok könyvet olvastam a kiadótól, többet, mint én magam gondoltam. Szóval ezek nekem kiestek, pedig egy-egy korábbi napon készült képen még láttam olyanokat, amiket igen is érdekeltek volna, de sajnos ezek azonban már elfogytak. És itt térnék rá arra, ami számomra az egyetlen bakija volt a szervezésnek.

Én például Sarah J. Maas könyveit szeretem nagyon (de kinéztem csomó mást is, írótól függetlenül, tényleg csak a megosztott képek alapján). Odavagyok az író által teremtett világért. Reménykedtem benne, hogy esetleg találok tőle a nyomdahibás és sérült könyvek között pár kötetet, azonban egy sem volt. Erről meg is kérdeztem egy nagyon kedves, segítőkész fiatal hölgyet, aki felvilágosított, hogy sok könyv került ki tőle, de már előző nap délben mind elfogyott. Itt bántam meg egy picit, hogy nem előző nap mentünk. Ettől függetlenül voltak még akciós könyvek és én sem jöttem el üres kézzel, teljesen csalódottan. Sőt, igazából nem is csalódásnak nevezném, mert ez nyilván benne volt a pakliban és számítottam is rá, így akkor csak megvontam a vállam, és mentem tovább kincseket keresni. Inkább csak kicsit igazságtalannak éreztem, hogy nem volt nagyjából kiegyensúlyozva, hogy mint a két nap körülbelül (mert nyilván nem arra gondolok, hogy le kel számolni, csak így egy kupac ide, egy kupac oda alapon) ugyanannyi legyen minden könyvből, így esélyt adva mindenkinek, többek között az olyanoknak, akinek munka vagy egyéb elfoglaltság miatt nem volt megfelelő a szombat. Talán tényleg ez az egyetlen dolog, amit kicsit negatívabb dologként kiemelnék. De akkor jöjjenek a jó dolgok is.

Tetszett, hogy tényleg sok könyv volt akciós (igazából mind, mert a kiadó könyveire alaphangon járt 15% kedvezmény, amit én rendesen ki is használtam), akár 70-90%-kal is. Illetve érezni és látni lehetett a szervezőkön, hogy a szívüket és lelküket is beleteszik ebbe az egészbe. Igyekeznek a lehető legjobban és leggyorsabban dolgozni. Ha kérdezett tőlük az ember, akkor tudásukhoz híven igyekeztek válaszolni, vagy a megfelelő helyre irányítani. Ez valahogy szívmelengetővé és kedvesség tette az egészet. Valamint az eladók is segítőkészek voltak, bár néha nem voltak a dolgok magaslatán, de ez érthető. Szerintem egész hónapban nincs annyi vásárlójuk, mint most, két nap alatt. Az igazság az, hogy szerintem arra még ők sem gondoltak, hogy ennyi érdeklődő lesz.

(Tudom, tudom, fordítva vannak a címek, de csak a fotó után vettem észre.)

Ezeket a könyveket hoztam el én, nem annyira akciósan, mint álmodoztam, róla, de szerintem határozottan jó áron. Azt hiszem, hogy az alsó négyről nem éri meg sok szót ejteni, mivel korábban említettem, hogy nagyon szeretem az írónő könyveit, így evidens volt, hogy tőle több is velem jön, akár csak 15% engedménnyel is. Eredetileg nem ennyit terveztem, de csak az ötödik kötet volt komolyabb akcióban, az azonban annyira, hogy nem érte meg ott hagyni, vagy puha borításút venni helyette. Viszont a bökkenő az volt, hogy én csak az elsőt olvastam, mert a könyvtárban mindig ki volt kölcsönözve a többi, így azokat is megvettem, hogy ne kelljen hónapokat várnom az ötödik elolvasásával.

Akkor az ezek feletti Scantum azt hiszem 70%-os matricát kapott, és elolvasva a története is izgalmasnak ígérkezett, így egy viszonylag rövid mérlegelés után ő is a kosaramban landolt. Úgy voltam vele, hogy 1200 forintért megnézem, mit tud. Nem ismertem az írónőt, és a könyvről sem olvastam véleményeket, ez egy meglehetősen hirtelen döntés volt. (Ma pedig elkezdtem olvasni a buszon, és eddig nem nyerte el a tetszésem, nekem kicsit túl deep és dark, de még nagyon az elején járunk, szóval még hagyok neki egy kis időt. Vagy félreteszem, és akkor kezdek neki, ha ilyen stílusú regényre vágyom éppen.)

Talán az Aranypöttyös könyv lóg ki a legjobban a sorból, több okból is. Főleg azért, mert azt nem magamnak, hanem az édesanyámnak vettem. Mikor mondtam neki, hogy jövök, annyit mondott, hogy ha látok neki valamit, akkor hozzak. Ő ezt természetesen úgy értette, hogy ha látok valamit jó áron. Azonban én, mikor tudatosult bennem, hogy elég sok pénzt a boltban fogok hagyni, elhatároztam, hogy neki is viszek valamit. Sokáig válogattam, többször is végigjártam az emeleteket, mire megtaláltam ezt. Ki nem mondott szavak címre hallgat, és egy romantikus, családi titok után nyomozós regénynek ígérkezik a leírása alapján. Remélem, hogy tetszeni fog neki.

Az utolsó könyvem pedig Shakespeare Rómeó és Júliája. Meglepő választás lehet, hiszen nem modern regény, és minden értelemben klasszikus irodalom. Lassan nyolc éve vágyom erre a kiadásra, édesanyám azonban annak idején nem akarta megvenni. Amit így utólag már megértek, akkor másra kellett. Ami fontos azonban, hogy gyerekkorom óta nagy-nagyon rajongója vagyok a drámának és legtöbb feldolgozásának. Láttam már filmet, színdarabot, musicalt és még animét is. Sőt két regényt is olvastam róla (meg egy fanficet is tervezek írni az egyik hatására). Így nem is volt kérdés, hogy őt hazahozom, akár akciósan, akár teljes áron, mert egyszerűen kellett. Főleg, mert a Kosztolányi fordítás mellett Mészöly fordítása is benne van, amit még soha nem olvastam, így ez is új élményként szolgál majd. Mintha ugyanaz a történet lenne más szemszögből.

Így tehát bátran állíthatom, hogy megérte elmenni. Azt nem írnám le, hogy mennyit fizettem a könyvekért, mert sokat - sokkal többet, mint itt sokan írják, vagy amennyit akartam, de hát ez az előnye a saját fizunak, arra szóróm el, amire jól esik. Azt azonban megosztom veletek, hogy még így is hét-, majdnem nyolcezer forinttal hagytam ott kevesebbet, mintha rendes áron vásároltam volna meg őket.

Ami tetszett:
  • Az akciók és az, hogy a nyomdahibás/sérült könyveket kiárusították.
  • Elérhető helyen volt a városban, vonattal, metróval, busszal és villamossal is könnyen megközelíthető volt.
  • A szervezők segítőkészsége, kedvessége.
  • Az akciós (nem selejtes!) könyvekből volt rendesen raktáron, így azokból szerintem mindenki megvehette, amit kinézett.

Amit másképpen csinálnék/tanácsolnék a szervezőknek:
  • Legközelebb már az első nap nyitásra odamennék, tolakodás ide vagy oda.
  • Ha szervező lennék, tényleg elosztanám a könyveket, hogy mindkét nap igazságosan jusson (ha valaki odajön és kéri/érdeklődik felőle, nyilván adnék neki, de ki nem tenném).
  • Talán keresnék egy nagyobb helyet, ahol egyszerre több ember fér el, így nem kéne a be/fel engedéssel bajlódni.

Összességében pozitív élményekkel és viszonylag sok könyvel távoztam a helyszínről, így azt kell mondjam, hogy elégedett vagyok. Szerintem a lehetőségekhez képest szuperül megoldotta a kiadó. Nyilván első ilyen vásár, voltak hibák, de ez mindenhol előfordul. Remélem, hogy fognak még ilyet vásárt tartani, ha nem is jövőre, de két-három év múlva mindenképpen. Én egészen biztosan ott leszek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése