Spooktober #1

Sziasztok!

Úgy esett a rémeset, hogy Leah kihívott a Spooktober nevű Kathryne által készített kis kihívásra. Bár a kérdéseket és a feladatokat tekintve én inkább játéknak hívnám, mindezt persze a lehető legjobb indulattal és szándékkal. Főleg azért, mert elnézve, hogy miket kell majd csinálni, jó szórakozásnak tűnik, és egy kicsit segít ráhangolódni az őszre is. Ami nekem mindig nagyon nehezen megy.

De ennyi felesleges szószaporítás után lássuk is, hogy mit is kell most és az elkövetkezendő négy bejegyzés alkalmával csinálnom.

Szabályok:

• Ha elvállalod a Spooktober kihívást, tedd ki a táblát az összes ilyen témájú bejegyzésedhez!
• A bejegyzéseidben linkeld be ezt a bejegyzést, hogy így minden érdeklődő meg tudja találni a leírást!
• Szerintem kedves dolog minden egyes poszt után meghívni valakit, hogy vállalja el ezt a kihívást! :)

Mit jelent számodra a Halloween és az azt követő ünnepek (Mindenszentek, Halottak napja)? Milyen emlékek kötnek ezekhez a napokhoz? Milyen érzések fognak el, ha eljön az évnek ezen időszaka?

Igazából én szerintem azon kevés ember közé tartozom, aki - még ha nem is az amerikai értelemben -, de szeretem a Halloweent. Az utóbbi három-négy évben hagyomány lett, hogy anyukámmal és az unokatestvérei unokáival tököt faragunk az októbert harmincegyedike előtti hétvégén, ami aztán egészen addig kint áll a kertben, még össze nem penészedik, és minden erőmet összeszedve ki nem kell dobnom. Rettentő mód undorodom a penésztől. Tavaly sajnos valahogy elmaradt a tökfaragás, és szerintem a közös része már idén is el fog, de lehet anyával ketten nekiülünk majd. A boszorkányos és tökös díszek mindenesetre egészen biztosan kikerülnek, ha megtaláljuk azt a dobozt, amibe tettük.

És most jön a nagy vallomások ideje.

Nekem a Mindenszentek és a Halottak napja mindig egybefolyt. Bár elvi síkon tudom, hogy mi a különbség, gyakorlatin nem igazán. Régebben mindig az volt az elsejei program, hogy keresztapám eljött értünk, aztán körbejártuk az összes elhunyt rokonunk sírját. Szép számmal voltak közöttük olyanok, akiket tényleg csak ezen az egy napon látogattunk meg. Biztosan pokolra jutok a következő mondatomért, bár végül is a homoromért tuti ott végzem, de gyűlöltem ezeket a napokat, főleg gyerekként. A rokonok egy részére nem, vagy csak nagyon haloványan emlékeztem. Mindig nagyon hideg volt, hiába mentünk kocsival, és nagyobb zsúfoltság volt a temetőkben, mint csúcsidőben a 4-6-on. Szóval igen, mindig is ódzkodtam ettől a naptól.

Megkönnyebbülésemre az utóbbi években már csak a nagyszüleim sírjához megyünk ki. Illetve az én családomnál ezek a napok egybefolynak a születésnapozással és az ünnepléssel is, mert az unokahúgom november elsején született. Így természetesen őt is meg szoktuk ünnepelni, nem éppen halott hangulatban.

És egy kis személyes vélemény a végére: szerintem mi és az egész európai kultúra kicsit eltúlozzuk ezt a halottak napja, mindenszentek dolgot. Én például annyira szeretem, hogy a mexikóiaknál kezelik a Día de los Muertost - vagyis a halottak napját. Ünnepelnek, táncolnak, minden vidám és úgy hiszik - nagyon leegyszerűsítve -, hogy a halottak ilyenkor ismét köztünk járnak ezért igyekeznek a kedvükre tenni. Még ha teljesen más kultúrkör, valahogy én ezt sokkal méltóbbnak érzem, mert bár a halál egy szomorú és végleges dolog, én úgy hiszem, hogy a szeretteink inkább vidámnak és boldognak akarnak minket látni, nem pedig szomorúnak és olyan hangulatúnak, mintha csak tegnap lett volna a temetésük. Hiszen ez az élet rendje és körforgása. Mert nyilván fáj a szeretteink hiánya, de az élet mindig megy tovább. Valamint úgy gondolom, hogy nemcsak ezen az egy napon kell rájuk és az általuk hagyott űrre gondolni és meglátogatni őket, hanem az év többi napján is. Ha nem is az összesen, de többön, mint egy árva november elsején.

Az első kihívottam pedig, mivel Leah-t nem tudom, mert ő engem hívott ki: Abeth, aki nagyon szuperül ír, és remélem tetszeni fog neki ez a kis kihívás.